Úgy ejtik, hogy „ki-no-a”, és valamiért nagyon trendi lett hivatkozni rá mostanság. A kérdés persze az, hogy miért, és hogy sok más egészséges és jótékony hatású élelmiszer mellett most hirtelen miért ez lett a kedvenc? Mitől olyan különleges?

A quinoáról elöljáróban azt érdemes tudni, hogy az apró magocska Dél-Amerikából származik, és kedvenc országa Peru mellett Bolívia. Először is gluténmentes, ezért nemcsak a fogyókúrázók, hanem az allergiások is fogyaszthatják, másrészt az alacsony kalóriatartalom mellé magas ásványianyag-tartalom párosul.

Szinte már-már csodaszer, aminek létezését el sem hinnénk, ha nem látnák, ha nem tesztelték volna, és ha nem próbáltuk volna ki. Bár már az 1950-es években is éltették néhányan, népszerűsége pár éve indult el igazán, cserébe viszont 2013-ban szinte csak róla áradoztak az egészséges életmód hívei. Az inkák a Magok Anyjának tartották, és ahogy haladunk előre, ahogy jobban megismerjük, úgy alakul ki legalább ekkora kultusz a jelenkor emberében.

Bár a quinoa magocska formájában nő az otthonát biztosító növény csúcsán, valójában nem is gabonáról beszélünk az esetében. A parajok és céklák családjába tartozó növény egyik legnagyobb előnye, hogy teljes értékű fehérjeforrás, amely tartalmazza a szervezetünknek létfontosságú aminosavakat.

Számokban ez a következőképp néz ki: 100 gramm quinoa 120 kalóriát, 21 gramm szénhidrátot, 4 gramm fehérjét és 3 gramm rostot tartalmaz. Nem mellékesen van még benne B- és E-vitamin, valamint magnézium, foszfor, vas és kalcium.

A 120 fajta quinoából ugyanakkor a fehér, a fekete és a vörös verzió a legismertebb, és a mag nemcsak önmagában, hanem liszt és puffasztott pehely formájában is felhasználható.

A quinoát használat előtt érdemes átmosni, hogy az ne legyen keserű, utána pedig egy kis pirítás után bő vízben, 15-20 percig célszerű főzni, hogy finom és tápláló legyen. Tökéletes reggeli tejjel, valamint szinte minden ételhez használhatjuk a rizs helyettesítőjeként, vagy épp a rizst kiegészítve.